Dyschromatopsia: okai, típusai, kezelése
A dyschromatopsia egy általános kifejezés különböző látászavarokra utal, amelyek jellemzője a színérzékelés hiányossága. A dyschromatopsiával diagnosztizált páciensek esetében a színek felismerésének enyhe nehézségeitől egészen bizonyos színek, például a vörös és a zöld szín érzékelésének teljes képtelenségéig terjedhetnek a látászavarok. A megfelelő diagnosztizálást és a célzott kezelést csak szemészetre szakosodott orvos végezheti.
A dyschromatopsia típusai
A dyschromatopsiát a retina színérzékelésért felelős sejtjeinek hiánya vagy károsodása okozza. A dyschromatopsia tehát az előfordulás vagy a kialakulás módja szerint osztályozható:
- Veleszületett vagy örökletes, születéstől fogva fennálló vagy genetikailag öröklődő dyschromatopsia. (A színvakság a veleszületett dyschromatopsia egyik formája).
- A szerzett dyschromatopsia, amely életünk későbbi szakaszában alakulhat ki, és általában sérülés, orvosi rendellenességek vagy egyéb okok következménye.
A veleszületett dyschromatopsiát viszont aszerint lehet osztályozni, hogy miként befolyásolja a páciens által érzékelhető színeket. A veleszületett dyschromatopsia lehet:
- Akromatikus, ebben az esetben a látás egyetlen színdimenzióra korlátozódik;
- Dikromatikus, amikor a páciensnek mindössze kétféle típusú látópigmentje van a csapokban;
- Trikromatikus, a dyschromatopsia leggyakoribb esete, amikor mindhárom alapszín (vörös, zöld és kék) jelen van, de a megkülönböztetésük problémás lehet
A dikromatikus dyschromatopsia vezethet prothanopiához (a betegek nem látják a vöröset), deuteranopiához (a betegek nem látják a zöldet) vagy tritanopiához (a legritkább eset, amikor a betegek nem látják a kéket). A dikromatikus dyschromatopsia esetén a vöröset zöldnek, a zöldet szürkének vagy vörösnek, a kéket pedig zöldnek vagy szürkének láthatják.
A trikromatikus dyschromatopsiának három típusa van: protanomália (a vörös-zöld spektrumban lévő színek érzékelésének károsodása), deuteranomália (a zöld szín érzékelésének károsodása) és tritanomália (a kék-zöld spektrumban lévő színek érzékelésének károsodása).
A teljes dyschromatopsiát a csapok működésének teljes hiánya jellemzi. A betegek nem tudnak érzékelni bizonyos alapszíneket, és csak a fekete és a szürke árnyalatait tudják megkülönböztetni. Ez genetikailag öröklődhet, vagy stroke következtében alakulhat ki.
Hogyan alakul ki a dyschromatopsia?
A retina, a szem belső rétege döntő szerepet játszik a vizuális információk agyba történő továbbításában. A szem retinájában a fényérzékeny sejteknek két fő típusa van: a csapsejtek és a pálcikasejtek.
A csapsejtek felelősek a színérzékelésért. Olyan speciális látópigmenteket tartalmaznak, amelyek a fény különböző hullámhosszúságára reagálnak. Ezért érzékelhetjük a különböző színeket. Rosszul megvilágított környezetben vagy éjszaka a csapok nem működnek, és a színérzékelés csökken vagy nem létezik. Ebben az esetben a látás a pálcikasejtekre támaszkodik, amelyek érzékelik a fény- és árnyékkontrasztokat, de nem különböztetik meg a színeket.
A normális látású pácienseknek három különböző típusú csapsejtjük van:
- L-csapok a vörös színhez, hosszú hullámhosszra reagálva;
- M-csapok a zöld színhez, amelyek a közepes hullámhosszúságra reagálnak;
- S -csapok a kék színhez, amelyek alacsony hullámhosszra reagálnak.
Ezek a csaptípusok és a hullámhosszok, amelyekre reagálnak, határozzák meg a páciens által érzékelt árnyalatok és színek skáláját. Minden szín a retinára érkező fény hullámhosszától függően különböző típusú csapok stimulálásának eredménye.
Ha valamelyik csaptípus nem működik megfelelően vagy hiányzik, a színérzékelés károsodik. Például protanópia esetén az L-kúpok hiánya miatt a páciensnek nehézséget okoz a vörös szín érzékelése.
A dyschromatopsia okai
A dyschromatopsia oka lehet genetikai vagy más tényezők által kiváltott.
Az örökletes dyschromatopsiát az X kromoszómában bekövetkező változás okozhatja, és anyáról újszülöttre öröklődhet, még abban az esetben is, ha az apa is ebben a rendellenességben szenved.
A dyschromatopsia kialakulását befolyásoló leggyakoribb tényezők közé tartoznak:
- Makuladegeneráció, amely az életkor előrehaladásával jelentkezik, és közvetlenül befolyásolja a látást és a színeket;
- Bizonyos fertőzések vagy mérgező anyagoknak való kitettség;
- Látóidegsorvadás.
A külső tényezők által okozott dyschkromatopsia általában asszimetrikus. Más szembetegségek is kísérhetik, és általában a vörös-zöld és a kék-sárga tengelyt érintik.
Az örökletes tényezők által okozott dyschkromatopsia általában mindkét szemet érinti, és szimmetrikus. Ezekben az esetekben a szem funkciói nem érintettek, és a színérzékelés nem romlik az idő múlásával. Az örökletes dyschkromatopsiában szenvedő páciensek általában nehezen tudják megkülönböztetni a vörös és a zöld árnyalatokat.
Diagnosztizálás és kezelés
A dyschromatopsia diagnosztizálásához általában a következő színérzékelési teszteket használják:
Ishihara-teszt
Ez a teszt különböző intenzitású színes pontokat tartalmazó pszeudo-izokromatikus lemezeket használ. Ezeken a lemezeken számok számok rajzolódnak ki, amelyeket az egészséges betegek meg tudnak különböztetni, de a dyschromatopsiában szenvedő páciensek nem. Az Ishihara-teszt hasznos a dyschromatopsia korai diagnosztizálásában, de nem nyújt részletes információt a betegség súlyosságáról.
Farnsworth-teszt
Ez a teszt színes kör alakzatokból áll, amelyeket szín és tónus szerint kell a megfelelő sorrendbe rendezni. Ezt tartják a legérzékenyebb tesztnek a dyschromatopsia osztályozására és súlyosságának mérésére. A pácienseket aszerint értékelik, hogy mennyire pontosan képesek ezeket a színes alakzatokat a helyes sorrendbe rendezni.
Nagel anomaloszkóp
Ez az eszköz lehetővé teszi a páciens számára, hogy a vörös és zöld fényeket összekeverje, hogy egy meghatározott sárga árnyalatot (nátriumsárga) kapjon, ami segít pontosan diagnosztizálni a dyschromatopsia adott típusát. A Nagel-féle anomaloszkóp hasznos a színérzékelési hiányosságok felmérésére és számszerűsítésére.
A szemészorvos diagnosztizálhatja a dyschromatopsia konkrét típusát, és a kezelést vagy a megoldásokat az egyes páciensek igényeihez igazíthatja.
Az örökletes dyschromatopsia kezelése általában korlátozott, és a színérzékelés javítására összpontosít. Bár nincs olyan konkrét kezelés, amely teljesen meggyógyítja a dyschromatopsiát, az orvos előírhatja szemüveg vagy speciális kontaktlencse viselését. Ezek az orvosi eszközök képesek úgy beállítani a színeket, hogy azok könnyebben érzékelhetőek és azonosíthatóak legyenek. Ha a dyschromatopsia olyan betegség miatt alakult ki, mint például a szürkehályog, a kezelés elsősorban ezt az alapbetegséget célozza meg.
Ez a cikk általános információkat nyújt a dyschromatopsiáról. Ennek a rendellenességnek, illetve egyéb szembetegségek pontos megállapítása orvosi konzultációt igényel a megfelelő diagnózis és kezelés érdekében.
Bibliográfia:
- www.barraquer.com, https://www.barraquer.com/en/pathology/dyschromatopsia, megtekintve: 2024.01.05
- www.espaillatcabral.com, https://www.espaillatcabral.com/en/blog/item/que-es-la-discromatopsia, megtekintve 05.01.2024;
- icrcat.com, https://icrcat.com/en/anomalous-colour-vision/, megtekintve 05.01.2024;
- eyewiki.org, https://eyewiki.org/Color_Vision, megtekintve 05.01.2024.
A nystagmus az a szemészeti rendellenesség, amely esetén a szemek ismétlődő és akaratlan mozgásokat végeznek. Tudjon meg többet a további tünetekről és kezelési lehetőségekről.
A dyschromatopsia egy általános kifejezés különböző látászavarokra utal, amelyek jellemzője a színérzékelés hiányossága.
A „lebegő foltok” gyakran ártalmatlanok és természetes velejárói az öregedési folyamatnak. Tudja meg, mi okozza őket, és miként enyhítheti a tüneteket.
A szemallergiák a szervezet allergénre adott reakciója, ami a szem gyulladását és viszketését okozza. A leggyakoribb szemallergiák szezonálisak.
Az okuláris migrén a leggyakrabban a 40-es korosztályban fordul elő. Látászavarokban és akár átmeneti vakságban nyilvánul meg.
A keratitis, más néven „szaruhártyafekély”, a szaruhártya gyulladása. Ha korán felismerik, a szembetegség könnyen kezelhető és gyorsan gyógyul.
A diplopia egy olyan szemészeti betegség, amely során két képet látunk ugyanarról a dologról. A rendellenesség bárkit érinthet, de 60 éves kor után gyakoribb.
A xantelazma a xanthomák családjába tartozik, és a szem körüli bőrsejtek zsírlerakódásait jelenti. Sárga, ártalmatlan dudorok formájában észlelhető.
A színvak emberek másképp érzékelik a színeket, mint a legtöbb ember. A legtöbbször ez a szembetegség megnehezíti bizonyos színek megkülönböztetését.
Az epiphora olyan szemészeti rendellenesség, amely a szem túlzott könnyezésével jelentkezik. Legtöbbször nem súlyos, és magától elmúlik. Ha azonban ezt tapasztalja, és a probléma továbbra is fennáll, javasoljuk, hogy kérjen időpontot egy szemészeti vizsgálatra. A kezelés az epiphora okától függően eltérhet.
Ha sárga foltot veszel észre a szemed fehérjén, akkor nagy valószínűséggel pingueculával van dolgod. Ez a szemészeti rendellenesség nem súlyos, de a tünetek kellemetlenek lehetnek. Tudjon meg mindent a pinguecula kezeléséről, és ami még fontosabb, a megelőzéséről.
Az entropium az a szemészeti rendellenesség, amikor a szemhéj befelé fordul. Eltér az ektropiumtól, amikor a szemhéj kifelé fordul. Leggyakrabban idősebb embereknél fordul elő, és általában csak az alsó szemhéjat érinti.
Ön is szenvedhet szemészeti toxoplazmózisban anélkül, hogy tudna róla. Ez a retinális rendellenesség rendkívül gyakori századunkban, és szempanaszokban és homályos látásban nyilvánul meg.
A szemhéjkifordulás az a szemészeti rendellenesség, amikor a szemhéj és a szempillák eltávolodnak a szaruhártyától, és kifelé fordulnak.
A fejfájás egyik leggyakoribb típusa a szem eredetű fejfájás. Szemészeti rendellenesség következtében jelentkezik.
Blepharitis, vagyis szemhéjszéli gyulladás a szemhéjak gyulladásában megnyilvánuló szemészeti megbetegedés. A szemhéjak tövénél a beteg apró kéregszerű, megszilárdult olajrészecskékből vagy baktériumokból álló kéregszemcséket észlel, amelyek a szem sarkánál lévő ráncban gyűlnek össze.
Az uveitis az uvea (szőlőhártya) gyulladásos megbetegedése, amely a látás megváltozásával és szemfájdalommal jelentkezik.
A leggyakoribb szemészeti betegségek közé tartozik a szemárpa. Ez a köznyelvben „árpa” néven ismert, és a szemhéjak fertőzése.
A csüngő szemhéj orvosi nyelven „ptosis palpebrae” néven ismert. Úgy jelentkezik, hogy az egyik vagy mindkét szem látónyílása beszűkül, ami esztétikai és funkcionális kellemetlenségeket okoz.
Az amblyopia egy látásprobléma, amely a köznyelvben „lusta szem” néven ismert. Ez az állapot az egyik vagy mindkét szemen előfordulhat, és a tanulmányok szerint a lakosság körülbelül 3%-a szenved ebben a szembetegségben.
A „száraz szem” vagy „fáradt szem” érzése az orvosi szakkifejezésekben „száraz keratoconjunctivitis” vagy „xerophthalmia” néven fordul elő, és a könnyfilm működési zavarára utal.
A kancsalság, más néven „szemtengelyferdülés” az a szemészeti betegség, amikor a szemtengelyek nem egy vonalban helyezkednek el. Ezáltal a két szem különböző irányba tekint egy fix pont nézésekor.
A kötőhártya-gyulladás az egyik leggyakoribb szembetegség. Felnőtteknél, gyermekeknél és csecsemőknél egyaránt előfordulhat.
A jégárpa a felső vagy alsó szemhéj gyulladásában nyilvánul meg. Ez az egyik leggyakoribb szemészeti állapot, és akkor fordul elő, ha a szem faggyúmirigyeinek kiválasztása elzáródik. A jégárpa „chalazion” néven is előfordulhat.
A makuladegeneráció a makula és ezáltal a központi látás minőségének romlásával jár. Ez a betegség nem érinti a perifériás látást, így nem vezethet teljes vaksághoz.
A távollátás befolyásolja a közeli tárgyak látását. Lehet, hogy a távoli tárgyakat tisztán látja, de a közelebbi tárgyak, akár egy könyvben lévő szavak is, általában nem fókuszálhatók. A távollátás akkor fordul elő, amikor a szem nem fókuszálja megfelelően a fényt a retinára (a szem hátsó részén lévő fényérzékeny rétegre).
A rövidlátás egy olyan állapot, amely a fénytörési hibák kategóriájába tartozik (az asztigmatizmussal és a távollátással együtt). Általánosságban a rövidlátás homályos távoli látásként jelentkezik, míg a közellátás nem okoz problémát.
Az asztigmatizmus a rövidlátáshoz és a távollátáshoz hasonlóan fénytörési hiba. Általánosságban elmondható, hogy a rendellenesség a tárgyak, felületek távolságától függetlenül homályos, elmosódott látásban nyilvánul meg.
A presbyopia az életkorral összefüggő rendellenesség, amelyet a közelre való látás csökkenése jellemez. Általában 40 éves kor körül jelentkezik.
A szürkehályog egy gyakori szemészeti megbetegedés, amely a látás fokozatos elvesztését okozza a lencse átlátszóságának csökkenése miatt. Tanulmányok szerint a lakosság mintegy 50%-a veszíti el látását ennek az állapotnak köszönhetően.
A szürkehályog egy meglehetősen gyakori szembetegség, amikor a szemlencse fokozatosan elveszíti az átlátszóságát és elszürkül, és amely fokozatos látásromlást okoz.
A diabéteszes retinopátia a cukorbetegségnek a szemen jelentkező szövődménye, amelyet a magas vércukorszint és a szem mögötti fényérzékeny szövet (retina) érrendszerének károsodása okoz.
A retina a szemgolyó mélyén, a szem hátsó részén található fényérzékeny
réteg. Ez a központi idegrendszeri szövet egy darabja, amely egy fókuszált kétdimenziós képet hoz létre, amit a retina sejtjei elektromos impulzussá alakítanak át, amely a képet a vizuális érzékelés létrehozásához közvetíti.
Az epiretinális membrán az üvegtest hátsó része és a retina központi területe, a makula közötti határfelület rendellenessége.
Az üvegtest a szemgolyó közepén, a lencse és a retina között helyezkedik el, és „gélként” jelenik meg. Az egészséges üvegtest teljesen átlátszó, így a fény gond nélkül eljut a retinára, és ezáltal tiszta látást biztosít.
A glaukóma krónikus, kétoldali szembetegség, amelyet a látóideg rostjainak fokozatos pusztulása jellemez, amely ideg felelős a szemből az agyba történő információátvitelért.
A keratoconus egy degeneratív betegség, amely a szaruhártya fokozatos deformációjában és elvékonyodásában nyilvánul meg. Általában serdülőkorban jelenik meg, férfiakat és nőket egyaránt érint, és felnőttkorig fokozódik.